KUN PÉTER [1]
IN ARBITRATION WE TRUST – Bizalmi vagyonkezelés és választottbíráskodás [2]
Megjelent: A Kereskedelmi Választottbíróség Évkönyve 2019-2020, 111-118. oldal (szerk.: Dr. Burai-Kovács János, HVG-ORAC, 2020)
1.Bevezető gondolatok és nemzetközi kitekintés
A bizalmi vagyonkezelési szerződés egy újnak mondható jogintézmény a magyar jogban, a 2014. március 15-én hatályba lépő Polgári törvénykönyvvel („Ptk.”) vált a magyar tételes jog részévé [3]. Az új Ptk. hatálybalépését követőn egy ízben, hazánk versenyképességet előmozdítani célzó salátatörvény részeként a jogintézmény egyes szabályai jelentősen módosultak [4]. A bizalmi vagyonkezelési szerződés magyar jogba emelésének alapvetően gazdasági okai voltak, e gazdasági okok pedig jellemzően a rendszerváltást követő polgárosodás igényeire vezethetőek vissza. Az elmúlt harminc év során a magánvagyonok kezelése, következő generáció részére történő továbbadása, „átörökítése” kapcsán az érintett családok és tanácsadóik ahhoz hasonló kihívásokkal szembesültek, mint amelyek az évszázadok óta magántulajdonon alapuló jogrendszerekben élő kollégáikat is rendszeresen foglalkoztatják [5].
Az egyik legfőbb kihívás a vagyon „működtetése”, különösen abban az esetben, ha annak jelenlegi vagy későbbi kedvezményezettjei ehhez nem értenek vagy vele foglalkozni nem kívánnak. A vagyon nagyon sokféle lehet így például ingatlan, pénzügyi befektetés vagy akár működő cégcsoportban fennálló részesedés is. A vagyonfelaprózódás elkerülésének és a vagyon professzionális kezelésének egyik lehetséges eszközét kínálja a magyar bizalmi vagyonkezelés intézménye.
E bizalmi alapon álló jogintézmény mintájául az angolszász jogban jól ismert trust szolgált, de számos civiljogi jogrendszer is ismer a bizalmi vagyonkezeléshez hasonló funkciót betölteni célzó jogi megoldást, ilyen például a francia fiducie vagy a német Treuhand [6]. Hazai jogunkban előzmények nélküli jogintézmény tehát egyáltalán nem előzmények nélküli más országok jogrendszereiben, így a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos hazai joggyakorlat is jó eséllyel fog támaszkodni a rendelkezésre álló nemzetközi példákra.
Annál is inkább, mivel a Ptk. hatályba lépését követő időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar bizalmi vagyonkezelés egyre ismertebbé kezd válni a nemzetközi vagyontervezési piac szereplői számára. Ennek oka lehet a kedvező adózási környezet, Magyarország európai uniós tagságából eredő jogbiztonság és minden bizonnyal az, hogy a magyar bizalmi vagyonkezelési konstrukció struktúrája nem idegen a vagyon- és örökléstervezéssel foglalkozó szakemberek előtt, hiszen lényegi elemeit tekintve nem tér el a trustok és a trusthoz hasonló jogi megoldások (trust-like instruments) főbb jellemzőitől. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a bizalmi vagyonkezelés magyar szabályozása lényegében megfelel a trustokra vonatkozó Hágai Egyezmény [7] trust fogalmának is [8].
A nemzetközi minták alapulvételével [9] került megalkotásra a 2018 év elején hatályba lépett új magyar választottbírósági törvény is („Vbt”) [10]. A magyar tételes jogban több, mint 150 éve szabályozott magyar választottbíráskodás [11] az új Vbt.-vel egy modern, a legújabb nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, a korábbi törvényhez képest számos újdonságot tartalmazó [12] szabályozási keretet kapott, azzal az egyértelmű jogalkotói szándékkal, hogy ezzel is növelje Magyarország versenyképességét [13]. A hazai választottbíráskodás központi szereplője a Vbt. szóhasználatában Kereskedelmi Választottbíróságnak nevezett, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság („Kereskedelmi Választottbíróság”). Egyik fontos újítás – mely egyben lehetőséget teremt az ítélkezési gyakorlat egységesítésére is – az, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság anonimizált módon közzéteszi az új Vbt. hatályba lépése óta született választottbírósági határozatokat.
Kiemelendő, hogy a klasszikusan gazdaságinak vagy kereskedelminek minősített jogviszonyokon kívül magánjogi természetű jogviták széles köre is választottbírósági hatáskörbe utalható. Ez különösen akkor lehet indokolt, ha a jogvita eldöntése speciális szakmai ismeretet igényel. [14]
A különösen bizalmas „kezelést” érintő jogviták eldöntésének. a választottbíróság tehát kiváló fóruma lehet. Így van ez a trustok esetében is, ahol az elmúlt évtizedekben egyre erősödik az a nemzetközi trend, hogy a trustok úgynevezett belső – azaz a vagyonrendelő, a vagyonkezelő, a kedvezményezett és a protektor egymás közötti – jogviszonyaival kapcsolatos jogviták eldöntését a nemzeti rendes bíróságok helyett választottbírósági hatáskörbe utalják [15]. Ez a trend több szempontból is igazoltnak látszik. Egyrészről a választottbíráskodással foglalkozó nagy nemzetközi szervezetek közül több is elfogadott kifejezetten trustokra vonatkozó eljárásrendet vagy mintaklauzulát: ilyen például az American Arbitration Association 2009-ben megújított eljárási szabályzata [16] vagy az International Chamber of Commerce 2018-ban frissített új mintaklauzulája [17]. Másrészről egyre több olyan – különösen magát pénzügyi szolgáltatási központként pozícionálni kívánó – állam van, mely saját tételes jogában is kifejezetten megengedi a trustok belső jogviszonyaiból eredő jogviták választottbírósági hatáskörbe utalását. Példaként az angolszász jogrendszerű államok közül az Egyesült Államok több tagállama [18], Guernsey vagy Bahama, míg a kontinentális jogrendszerű országok közül Liechtenstein, Panama, Málta, Paraguay és Svájc említhető e körben. [19]
Nem meglepő módon a nemzetközi gyakorlatban leginkább ott problémamentes a trustokkal kapcsolatos jogviták választottbírósági hatáskörbe utalása, ahol a trustra mint szerződésre, és nem, mint egyoldalú ingyenes juttatásra tekintenek [20]. A magyar jogi megoldás teljesen egyértelmű, a bizalmi vagyonkezelés a szerződések jogának részeként került elhelyezésre a Ptk.-ban, háttérszabályait a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezések adják. Ennek megfelelően a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos jogviták választottbírósági hatáskörbe utalásával kapcsolatban a magyar jogalkalmazók is bátran támaszkodhatnak a nemzetközi, így különösen a civiljogi jogrendszerű országokban már kimunkált jogtechnikai megoldásokra.
Hasonlóképpen a trustokhoz, a bizalmi vagyonkezelésből származó jogviták választottbírósági hatáskörbe utalása mellett is számos nyomós érv szól, ezek közül a legfontosabbak talán az alábbiak:
-az eljárás bizalmas jellege a rendes bíróságok nyilvánosságához képest – aligha szükséges külön hangsúlyozni a nyilvánosság kizárásának jelentőségét a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatban: a viták eldöntése céljából az eljáró bíróságnak sok esetben olyan családi és vagyoni kérdéseket kell megismernie, melyek nyilvánosságra kerülését akár érzelmi, akár anyagi okokból a vitában részes felek nagy valószínűséggel el kívánják kerülni. Elmondható egyúttal, hogy bár a bizalmas jelleg nem feltétlenül segíti a jogalkalmazás egységesítését, a döntések anonimizált publikálása ezt a „kellemetlen mellékhatást” egyértelműen képes csökkenteni;
-egyértelmű joghatóság – nemzetközi elemeket is tartalmazó szerződéseken vagy más kötelemkeletkeztető tényeken alapuló jogviszony esetén gyakran képezi vita tárgyát, hogy mely állam bírósága rendelkezik joghatósággal az ügy elbírálására, vagy esetleg az okoz problémát, hogy a jogvita szempontjából egyszerre releváns több jogviszonyból eredő viták különböző államok bíróságainak joghatósága alá tartoznak. Minél szélesebb körben kerül kikötésre a választottbíróság hatásköre – például a vagyonrendelő és a vagyonkezelő által kötött vagyonkezelési szerződésben kikötött választottbíróság hatáskörének a kedvezményezett is aláveti magát – annál biztosabb, hogy a jogvitát érintő összes kérdésben egy bíróság fog dönteni. Ez a tény jelentősen csökkentheti a vita eldöntésének költség- és időigényét, nem beszélve a párhuzamos eljárások elkerülésével járó előnyökről;
-az eljárás gyorsasága – példának kedvéért a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzata az eljárás lehetőség szerint 6 hónapon belüli berekesztését írja elő. Ez a határidő a választottbírói tanács megalakulásával kezdődik [21], és főszabály szerint az eljárás berekesztését követő 45 napon belül a tanácsnak ítéletet kell hoznia [22];
-az ítélkezés kiszámíthatósága és nemzetközi trendebe illeszkedése azáltal, hogy a jogintézmény külföldi és a hazai gyakorlatát ismerő szakemberek döntenek az ügyben;
-a választottbírósági határozatok végrehajthatósága egyszerűbb és problémamentesebb, mint a rendes bíróságoké a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1958. évi New York-i egyezmény [23] alapján. Ez még az Európai Union belül is igaz, hiszen a New York-i egyezményben rögzített végrehajtás megtagadási okok köre szűkebb, mint az 1215/2012/EU rendeletében meghatározott okoknál [24]
-eljárás nyelvének szabad megválasztása; erre példa a magyar szabályozás is: míg a választottbírósági eljárásban a felek az eljárás nyelvében szabadon állapodhatnak meg, addig ez a lehetőség a rendes bírósági eljárásban nem biztosított. Az idegen nyelvű dokumentumok magyarra történő fordítása pedig nemcsak a per költségeit növeli meg, hanem nem megfelelő fordítás esetén értelmezési bizonytalanságot is okozhat. [25]
Erős érvek szólnak tehát amellett, hogy a választottbíróság, még inkább az intézményes keretek között működő, döntéseit a jogalkalmazók számára nyilvánosságra hozó választottbíróság a legalkalmasabb arra, hogy a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének fejlődését a nemzetközi környezet kívánalmainak megfelelően biztosítsa. A bizalmi vagyonkezelés lényege ugyanis a bizalom, és nagy valószínűséggel egyik fél érdekét sem szolgálná, ha a kezelt vagyonnal kapcsolatos bármilyen vita a rendes bíróságok nyilvánossága előtt folyna. Ugyanígy nem lenne kívánatos, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatos viták úgy kerülnének eldöntésre, hogy a jogalkalmazás teljesen figyelmen kívül hagyja a nemzetközi szabályozási környezetet. Nem lehet ugyanis elégszer hangsúlyozni: a bizalmi vagyonkezelés, bár a magyar jogban újnak mondható jogintézmény, mégsem gyökerek nélküli, csak éppen gyökereit nem a magyar jogfejlődésben kell keresni. Ahhoz, hogy a szabályozás be tudja tölteni a jogalkotó által neki szánt gazdasági funkciót, fontos, hogy a jogalkalmazás ismerje és – a magyar jog kógens szabályai által meghatározott keretek között – felhasználja azokat a megoldásokat, melyeket a bizalmi vagyonkezeléshez hasonló jogintézményeket évtizedek vagy évszázadok óta ismerő országok már kimunkáltak és sikerrel alkalmaznak. A megfelelő szakismeret ezekben az ügyekben annyira fontos, hogy például az 1926 óta működő American Arbtitration Association által javasolt mintaklauzula legalább 10 éves szakirányú ismertekkel rendelkező jogász bíróvá jelölését ajánlja a trustbíráskodás területén [26].
2. A bizalmi vagyonkezelés és a választottbíráskodás kapcsolata a hatályos magyar jogszabályi környezetben
Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi magyar szabályok alapján lehetséges-e a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggő valamennyi jogviszonyból eredő vitát választottbírósági hatáskörbe utalni? A kérdést a nemzetközi szakirodalom jellemzően külön vizsgálja a trustok belső és külső jogviszonyai vonatkozásában, így célszerű a bizalmi vagyonkezelés kapcsán is ezt a megközelítést alkalmazni.
A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos belső jogviszonyok alatt jellemzően a vagyonrendelő, a vagyonkezelő, a kedvezményezett, és adott esetben a protektor közötti jogviszonyokat szokás érteni, míg külső jogviszonyok alatt ezen személyek és harmadik személyek között fennálló jogviszonyokat.
A bizalmi vagyonkezelési szerződésben [27] foglaltak határozzák meg a bizalmi vagyonkezelés tartalmát. Megállapítható, hogy a Ptk. és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény („Bvktv.”) eltérést nem engedő rendelkezéseit nem sértve a vagyonrendelő és a vagyonkezelő nagy szabadságot élveznek a kedvezményezett kijelölése, a kedvezményezetté válás feltételeinek meghatározása, valamint a vagyonkezelésre és a vagyon kiadására vonatkozó szabályok megalkotása során. A bizalmi vagyonkezelési szerződésben jellemzően a bizalmi vagyonkezelés belső jogviszonyaira irányadó szabályokat állapítanak meg a felek, azonban nem kizárt, hogy a vagyonkezelés során megkötött szerződések formai és tartalmi követelményeit is megállapodásuk részévé tegyék.
Annak ellenére azonban, hogy a felek széleskörű szerződéses szabadságot élveznek, a hatályos magyar jogszabályok számos bizonytalanságot hordoznak magukban.
Rögtön a Vbt. első bekezdését olvasva a következő rendelkezést találjuk: „nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén (…) [28]. Összevetve e szabályt a Ptk. [29], a Bvktv. és a fogyasztóvédelmi részletszabályokat rögzítő kormányrendelet [30] által adott definíciókkal, megállapítható, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatos több jogviszony, elsősorban a természetes személy vagyonrendelő és a tevékenységét üzletszerűen végző bizalmi vagyonkezelő vállalkozás [31] közötti szerződés fogyasztói szerződésnek minősülhet.
Azonban a fogyasztóvédelmi szabályozás klasszikus indoka, nevezetesen a fogyasztó információhiányos, kiszolgáltatott pozíciójából eredő egyensúlyhiányos helyzet kiegyenlítése a bizalmi vagyonkezelés kapcsán jellemzően nem áll fenn. Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlat megegyezik a tekintetben, hogy vagyonrendelő magánszemély általában rendelkezik minden anyagi és információs forrással ahhoz, hogy szerződéseskötéskor ne legyen kiszolgáltatott helyzetben a vagyonkezelővel szemben. Kizárólag rajta áll, hogy a szerződéskötés kapcsán megbíz-e olyan jogi és pénzügyi tanácsadót, aki érdekeit megfelelően tudja képviselni. Ha ehhez hozzávesszük azt a szintén jellemző körülményt, hogy a kezelt vagyon nagyon gyakran a vagyonrendelő aktív szakmai-üzleti tevékenységének eredménye, úgy megállapítható, hogy a vagyonrendelő esetében jellemzően nem áll fenn olyan érdek, melyet a fogyasztóvédelmi szabályok védeni hivatottak.
Hangsúlyosan fennáll viszont a vagyonrendelő azon érdeke, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonnal kapcsolatos minden vitás kérdés bizalmasan, a nyilvánosság számára nem hozzáférhetően kerülhessen eldöntésre. Úgy tűnik azonban, hogy a Vbt. fentebb idézett 1. § (3) bekezdése a bizalmi vagyonkezelésben érintett természetes személyeket, így különösen a vagyonrendelőket indokolatlanul elzárhatja a választottbíróság által biztosított bizalmas ügyintézés lehetőségétől. Természetesen nem kizárt a fentiektől eltérő értelmezés sem, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy a Vbt. 1.§ (3) bekezdése olyan tiltó magánjogi norma-e, mellyel ellentétes szerződéses kikötés minden esetben érvénytelenséget vonna maga után. Az is egyértelműnek tűnik, hogy jogi személy vagyonrendelő esetén problémamentesen kiköthető a választottbírósági hatáskör. A fenti szempontokat mérlegelve azonban mindenképpen célszerű lenne a jogszabályok megfelelő módosításával egyértelműen lehetővé tenni, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződésekből eredő jogviták esetén a választottbírósági út kiköthető.
Számos kérdés merül fel a kedvezményezett pozíciójából adódóan is. A kedvezményezett nem szerződő fél a bizalmi vagyonkezelési szerződésben, azonban a Ptk. alapján több olyan jogviszonynak a részese, mely kapcsán bíróság előtt igényt érvényesíthet vagy vele szemben igényt érvényesíthetnek. Ilyen eset állhat elő például, ha vita merül fel a kedvezményezetti jogosultság megszűnése kapcsán [32]; ha vitatott, hogy egy adott vagyontárgy kezelt vagyonba tartozik-e vagy sem [33]; ha a kedvezményezett a kezelt vagyon elkülönítése [34], ellenőrzési jogának [35] vagy a vagyonkezelő tájékoztatási vagy számadási kötelezettségének [36] kikényszerítése, esetleg a jogellenesen átruházott vagyontárgy kezelt vagyon számára történő visszakövetelése [37] vagy a vagyonkezelő kártérítésre kötelezésének [38] céljából fordul bírósághoz.
Kérdés azonban, hogy ezek a jogviták miként kerülhetnek választottbírósági hatáskörbe akkor, ha a jogvita kialakulását követően a felek erről külön nem állapodnak meg. A bizalmi vagyonkezelési szerződés részét képező választottbírósági kikötés a kedvezményezett alávetési nyilatkozatának hiányában ugyanis rá nem terjed ki, másképpen szólva a kedvezményezett külön jognyilatkozatának hiányában nem lesz részese a választottbírósági szerződésnek.
Mindazonáltal, mint ahogy azt korábban kifejtésre került, nyomós érvek szólnak amellett, hogy a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggő minden jogvita eldöntésére ugyanazon választottbíróság rendelkezzen hatáskörrel, még abban az esetben is, ha ez egyébként nem esik egybe később a kedvezményezett szándékaival. Erre a helyzetre a nemzetközi gyakorlat több olyan megoldást is ismer, melyek talán megfelelően alkalmazhatóak lehetnek a magyar bizalmi vagyonkezelés esetében is. Így például a vagyonrendelési szerződésben a kedvezményezetti jogosultság feltételeként a vagyonrendelő jogszerűen írhatja elő [39], hogy a kedvezményezett köteles alávetni magát a bizalmi vagyonkezelési szerződésben megjelölt választottbíróság hatáskörének. Természetesen az egyes angolszász jogokban kimunkált „deemed acquiesence” vagy „conditional transfer” csak erős korlátok között lehetne itthon adaptálható, különös tekintettel a Vbt. [40] által előírt írásbeliség követelményére, azonban a Vbt.-nek az írásbeliség fogalmát e tekintetben kiterjesztő szabályai [41] széles körben biztosítanak lehetőséget a kedvezményezett általi alávetésnek [42]. Értelemszerűen a fenti megoldás csak korlátozottan alkalmazható akkor, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésekor a kedvezményezett személye még nem ismert – például még meg nem született kedvezményezett esetén – vagy ha a kedvezményezett cselekvőképessége korlátozott vagy teljesen hiányzik [43].
A kedvezményezettől megkívánt alávetési nyilatkozat tartalmát érdemes úgy meghatározni, hogy a lehető legszélesebb körben lefedje azokat a jogviszonyokat, melyekből jogvita származhat. Így fentiekben már részletezett eseteken túl javasolt meghatározni, hogy a választottbírósági hatáskör kiterjed a vagyonkezelő visszahívására is [44]. A kedvezményezetti alávetéshez hasonlóan javasolt már bizalmi vagyonkezelési szerződésben előírni, hogy új vagyonrendelő kijelölése esetén a kijelölt személy elfogadó nyilatkozatának érvényességi feltétele, hogy a kijelölt személy alávesse magát a vagyonkezelési szerződésben kikötött választottbíróság hatáskörének. [45]
A bizalmi vagyonkezelés külső jogviszonyai közül leginkább a vagyonkezelő által harmadik személyekkel kötött szerződések bírnak jelentőséggel. Tekintettel a Ptk. által biztosított szerződéses szabadságra aggálymentesnek tűnik, hogy a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelési szerződésben előírja a vagyonkezelő számára, hogy – amennyiben ezt kógens norma nem tiltja vagy egyéb más okból nem kizárt – úgy a kezelt vagyon vonatkozásában kötött szerződésekben választottbírósági hatáskör, célszerűen a bizalmi vagyonkezelési szerződésben kikötött választottbíróság hatásköre kerüljön kikötésre. Mindez nem ütközik a vagyonkezelő utasíthatóságának tilalmába[46], tekintettel arra, hogy e tilalom csak a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötését követően értelmezhető: a szerződést kötő felek, mint mellérendelt magánjogi szereplők a bizalmi vagyonkezelés tartalmában, és így a vagyonkezelőt terhelő kötelezettségek – és természetesen ezek arányos ellenértéke – vonatkozásában szabadon állapodhatnak meg.
3. Összefoglalás
Összességében megállapítható, hogy mind a magyarországi bizalmi vagyonkezelés jogintézményének nemzetközi trendekhez igazodó fejlődése mind a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett bizalmas ügykezeléshez fűződő lényeges érdeke miatt szükséges, hogy a bizalmi vagyonkezelésből származó viták széles körben kerülhessenek választottbíróság által elbírálásra. A hatályos magyar szabályozás, bár ezt általánosságban lehetővé teszi, egyes esetekben mégis bizonytalan helyzetet teremt – ennek jogalkotási úton történő rendezése mindenképpen kívánatos lenne.
[1] Dr. Kun Péter, a KUN&PARTNER Ügyvédi Társulás vezetője, a budapesti és párizsi ügyvédi kamarák által bejegyzett ügyvéd, a STEP (Society of Trust and Estate Practitioners, London) által bejegyzett tanácsadó (TEP), a STEP Hungary alelnöke, a Union Internationale des Avocats Nemzetközi Örökléstervezési Bizottságának (International Estate Planning Commission) tagja
[2] A szerző köszönetet mond dr. Burai-Kovács János, dr. Tóth Ádám, dr. Sándor István és dr. B. Szabó Gábor kollégáknak jelen cikk témájában folytatott értékes közös gondolkodásért
[3] Ptk. 6:310§-6:330§
[4] 2017. évi LXI. törvény egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról
[5] Ld. pl. Dr. B. Szabó Gábor-Dr. Rybaltovszky Péter: A bizalmi vagyonkezelés társadalmi hatásai in. Ügyvédek Lapja 2016. május-június 15-18.oldal
[6] E témában széleskörű jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzést tartalmaz Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust című munkája (HVG ORAC, 2014)
[7] Hague Convention of 1 July 1985 on the Law Applicable to Trusts and on their Recognition
[8] Bár Magyarország nem részese a Hágai Egyezménynek, a csatlakozás jogdogmatikai akadálya az új Ptk. megalkotásával elhárult és gazdasági szempontból is indokolt lehet a csatlakozás újragondolása. Erről bővebben ld. Sándor István: A vagyonvédelem jogi eszközeinek legújabb nemzetközi tendenciái, MTA doktori értekezés, Budapest 2017, 221. oldal
[9] A Vbt. megalkotása kapcsán különleges szerepet kapott a UNCITRAL 2006-ban módosított mintatörvénye, ld pl.: Vbt. 3.§ (3) bekezdés
[10] 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról
[11] Első törvényi szintű szabályozását Magyarországon az 1868. évi LIV. törvény 495-511§§-i tartalmazzák;
[12] Ld. pl. Faludi Zoltán – Lukács Enikó: A választottbírósági eljárás modernizálását célzó eljárási lehetőségek (in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve, 2018, HVG ORAC 111-113.oldal)
[13] Ld. pl. Bodzási Balázs: Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról (in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve, 2018, HVG ORAC, 96-104. oldal)
[14] Hasonlóképpen foglalt állást a Kereskedelmi Választottbíróság elnöke is tanulmányában, ld. Burai-Kovács János: A kereskedelmi állandó választottbíróság szervezete és ügyrendje, az első lépések a választottbíróság versenyképességének fokozása érdekében (in: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve, 2018, HVG ORAC, 105-110. oldal)
[15] Erről részletesen ARBITRATION OF TRUST DISPUTES Issues in National and International Law, Edited by S.I. Strong, Consultant Editor: Tony Molloy QC, OXFORD University Press, 2016, Chapter 1: INTRODUCTION: Global Developments in Trust Arbitration
[16]https://www.adr.org/sites/default/files/Wills%20and%20Trusts%20Arbitration%20Rules%20Jun%2001%2C%202009.pdf
[17] https://iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2018/11/icc-clause-for-trust-disputes.pdf
[18] Az Egyesült Államokban a trustokra vonatkozó magánjogi szabályokat a tagállamok törvényhozása állapítja meg. Florida, Arizona, New Hampshire, Missouri és Dél-Dakota államok kifejezetten megengedik a trustok belső jogviszonyainak választottbírósági hatáskörbe utalását ld. S.I. Strong: Arbitration of Trust Disputes: A Procedure Whose Time Has Come? in: Oxford Business Law Blog, 2016 December 22
[19] S.I. Strong, Arbitration of Internal Trust Disputes: The Next Frontier for International Commercial Arbitration, University of Missouri, School of Law, Legal Studies Research Paper Series, Research Paper No. 2018-14, IV. fejezet
[20] A probléma jellemzően angolszász jogrendszerekben jelentkezik, azonban a különbségtétel a trustokra vonatkozó gyakorlat kontinentális jogrendszerekben történő „felhasználása” szempontjából jelentőséggel bírhat. Bővebben ld. S.I. Strong, Arbitration of Internal Trust Disputes: The Next Frontier for International Commercial Arbitration, University of Missouri, School of Law, Legal Studies Research Paper Series, Research Paper No. 2018-14, III. fejezet
[21] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzat 5§
[22] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzat 43§ (3) bekezdés
[23] Kihirdette az 1962. évi 25. tvr.
[24] Vö.: 1958 New Yorki egyezmény V. cikke és Európai Parlament és Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet 45 cikke
[25] Vö: Vbt. 33.§ és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 113.§ és 61.§-i
[26] „The arbitrator(s) shall be a practicing lawyer licensed to practice law in the state whose laws govern my will (or my trust) and whose practice has been devoted primarily to wills and trusts for at least ten years.” American Arbitration Association, Wills and Trusts Arbitration RULES, Amended and effective June 1 2009, Standard Arbitration Clause
[27] Ptk. XLIII. fejezet
[28] Vbt. 1§ (3) bekezdés
[29] A Ptk. 8:1. § [Értelmező rendelkezések] szerint:
- fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy;
- vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy;
[30] A fogyasztói szerződést a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014 (II.26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése a következőképpen definiálja:
- § (1) E rendeletben foglaltakat a fogyasztó és a vállalkozás között kötött szerződésekre (a továbbiakban: fogyasztói szerződés) kell alkalmazni
[31] Bvktv. II. fejezete szerint működő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás
[32] ld. Ptk. 6:311. § (5) bekezdés
[33] ld. Ptk. 6:312. §
[34] ld. Ptk. 6:313. § (2) bekezedés
[35] ld. Ptk. 6:315. §
[36] ld. Ptk. 320.§
[37] ld. Ptk. 6:318. § (3) bekezdés
[38] ld. Ptk. 6:321.§ (1) bekezdés
[39] A Ptk. 6:311.§ (1) bekezdés szerint ugyanis „a vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet és a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit. A kedvezményezett a kedvezményezettek körére való utalással is meghatározható
[40] Vbt. 8.§ (2) bekezdés
[41] Vbt. 8§ (3) – (5) bekezdések
[42] A választottbírósági kikötés írásbeliségének kiterjesztő értelmezése érdekében fogalmazott meg ajánlást a UNCITRAL is az 1958. évi New York-i egyezmény II. cikkely 2. bekezdéséhez kapcsolódóan, ld. https://uncitral.un.org/sites/uncitral.un.org/files/media-documents/uncitral/en/a2e.pdf
[43] E körben előfordulhat, hogy a választottbíróságnak saját hatásköre vizsgálatakor külföldi jogot kell alkalmaznia. Ennek oka, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 15§ értelmében „az ember jogképességét, cselekvőképességét és személyiségi jogait személyes joga alapján kell elbírálni”, következésképpen a nem magyar állampolgár kedvezményezett által tett alávetési nyilatkozat érvényességét személyes joga alapján kell megállapítani.
[44] Ptk. 6:325§ (2) bekezdés: „Ha a vagyonrendelő meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, és a kezelt vagyonnak nincs másik vagyonrendelője, a vagyonkezelőt a megbízatásból a kedvezményezett kérelmére a bíróság másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett visszahívhatja, ha a vagyonkezelő súlyosan megszegte a szerződést.
[45] Ptk. 6:325§ (4) bekezdés: A vagyonrendelő a halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetére a szerződésben kijelölheti a vagyonrendelőt megillető jogok gyakorlására jogosult és a vagyonrendelőt terhelő kötelezettségek teljesítésére köteles személyt. A kijelölésnek a vagyonkezelőhöz intézett nyilatkozattal történő elfogadása esetén a kijelölt személyt a vagyonrendelő jogai és kötelezettségei illetik meg, illetve terhelik abban a körben, amelyben a szerződés e jogait és kötelezettségeit nem korlátozta.
[46] Ptk. 6: 316 §